Egy ideje beharangoztam már téli, havas képeket, most összegyűjtöttem őket, és itt vannak egy albumban. Az idén télen két szombaton és egy hosszú hétvégén (péntek-kedd) voltak fenn a gyerekek a Hargitán sízni, a képek nagy része ezeken a kirándulásokon készült.

13 kép + 1 mozgó

Hétvégén Botiék voltak nálunk, és ha már itt voltak, és szép idő volt, három egymás utáni nap is elmentünk egy kicsit autózni. Első nap Udvarhely- Fenyédi-láz - Varság - Ivó - Madarasi-Hargita - Szentegyháza volt az útvonal, hivatalosan "vízért mentünk Varságra" :)
Második nap, vasárnap, csak egy egész rövid kiruccanás volt a nemrég elkészült Agyagfalvi-kilátóhóz, majd hétfőn egy hosszabb túra. Előszőr átmentünk Vágásba, Botiéknak is megmutattam az öreg tölgyfákat, majd felmentünk a Sükői-kilátóhoz. Innen leereszkedtünk a Nyikó-völgyébe egy számomra még járatlan úton. Ezen a szakaszon volt 1-2 nehezebb akadály, de rövid áskálódás és autóemelés közbeiktatásával végül is problémamentesen értünk ki a Nyikó-mentére. (Egy hasonló útvonalon már jártam, mikor Gáborral és Jánoksával mentünk Bözödre, de emlékeim szerint az könnyebb ereszkedés volt Kobátfalva irányába. A GPS log szerint most párszáz méterrel nyugatabbra ereszkedtünk le a sükői Réz tetőről, mint akkor.)

Csendes, otthonülős, tévében autóverseny nézős vasárnapot terveztem, de egy hirtelen ötlettől és Juli telefonjától vezérelve borítottam az eredeti tervet. Már korábban beszélgettünk róla, hogy Tamást jó lenne kivinni a Hargitára egy kis síoktatásra, hátha kedvet kap hozza. Amiért mi nem sízünk, még szeretnénk, ha ő megtanulna. Juli ajánlkozott, hogy szívesen tanítja, és most adott volt a lehetőség, hát megpróbáltuk.
Tamásnak természetesen nagyon tetszett, főleg, hogy lehetett esni és henteregni a hóban :), de a gyerekpályán való ereszkedést is élvezte, és bár kezdett fáradni, a végén alig tudtam elhozni a pályáról, még szeretett volna maradni. Aludt is hazafele az autóban, mint a mormota :)
Délutánra értünk haza, az első futamot felvételről, a másodikat, a galambost, már élőben néztem, így volt teljes a hétvége.

Az elmúlt hétvégén annyira szép idő volt, hogy Forma 1 ide, szülinapozás oda, egyszerűen muszáj volt kimenni egy kicsit autózni. Erre vasárnap délelőtt keritettünk sort, Andrásékkal indultunk két autóval. Az útvonalon (Udvarhely - Fenyédi Láz - Ivó) már többször végigmentem egy illetve két autóval is, és 1-2 nagyobb pocsolyát kivéve nem volt semmi probléma.

A kirándulás fotói

Most annyival volt nehezebb a dolog, hogy az útszakasz második részében közös útvonalon mentünk a múlt heti Hargita Offroad Trophyval, így helyenként nagyon mélyek voltak a nyomok, néhol necces volt az átkelés, végül kicsit sárosan, de beértünk Ivóba. Innen én még felmentem a Hargitára vízért, majd Szetegyháza fele jöttem haza. Végig gyönyörű, napsütéses, viszonylag tiszta idő volt, fenn a Madarasi menedékháznál (1600m) például +12 fok volt!

Az idei évben igazi offroad túra még nem volt (talán majd most hétvégén, Pádis környékén). Volt néhány kisebb autózás, Varságra, a Hargitára, Sükőbe a kilátóhoz, és vízhordás a szokásos helyekről. Szokom az autót, ismerkedünk :) Egyenlőre úgy néz ki, minden rendben van vele, az olajfogyasztás megállt, és más probléma sem jelentkezett.

Útban a sükői kilátó fele egy hideg hétfői napon

Az elmúlt hetek autózásaiból egy rövid album további részletekkel. Apropó album: a 2 éve használt formátum után egy új albummal próbálkozom, ha beválik, maradok ennél.

Miután a Feroza pénteken kijött az első nagyobb szervízből, szombaton Szilárddal kimentünk a Madarasi-Hargitára vízért. Fenn kb. 3-4 centis hó volt, így ki tudtuk próbálni a 4x4-et is. Az autó hajtáslánca rendben van, a motor sajnos fogyasztja az olajat.

Vízhordó túra Ivó és Madarasi-Hargita irányában (egész pontosan a vizet a Fedeles Kútról hoztuk), Edóval, Füley-Mamával és Tamással.

Reggeli kirándulás Szilárddal a Madarasi-Hargitára, gyönyörű, napsütéses időben. Néhány fotót mellékelek, jellemző az időjárásra, hogy a háttérben szépen látszottak a Déli-Kárpátok.

Az idei év utolsó nagyobb túrája: reggel 7kor a Petrom kútnál elfogyasztott kávé után indultunk el 4-en: János és Anna lánya (Feroza), Szilárd és én (Vitara). Kimentünk a fenyédi Lázra, onnan át Ivóba (nagyjából azon az útvonalon, mint Eduárddal áprilisban), majd innen fel a Madarasi-Hargitára egy -autók számára- nem teljesen szokványos útvonalon: a Magasbükk alatt elhaladva elmentünk a "Borvíz"-ig (a Súgó patak mentén), itt megreggeliztünk. Innen egy elég nehezen járható szakaszon, a Mihály havas oldalában (keresztezve a Nagy-Mihály sípályát) felkapaszkodtunk a Madarasi Menedékházhoz, ahonnan az épített úton jöttünk haza. Ez volt az első olyan túra, amit ortofotó nélkül nem tudtunk volna teljesíteni, ugyanis térképeken az általunk bejárt útvonal nem szerepel. Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy a hosszú ideje száraz időjárás és a majdnem végig keményre fagyott föld is segített, hogy gyakorlatilag elakadás nélkül (a Vitarát egyszer kellett a Feroza után kötni egy kb. 10 méteres szakaszon) tudtuk teljesíteni a túrát. Egy GPS log a túra izgalmasabb részéről és 16 darab fénykép.

Eddigi rövid offroados pályafutásom egyik legszebb és legnehezebb túrája.
Még sötétben, reggel fél hétkor indultunk Szilárddal Udvarhelyről Szentegyháza (Vlăhiţa) irányába. Innen zuhogó esőben, ködben mentünk fel a Madarasi Hargitára, majd úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk leereszkedni Csíkrákos irányába (kb. egy évvel ezelőtt sikertelenül próbálkoztunk a Madarasi Hargitáról átmenni Hargitafürdőre). A térkép szerint csak gyalogos ösvény vezetett végig az 1600 méteren futó gerincen, ami a valóságban nagyon nehezen volt autózható, de sikerült a Rákosi Hargita, a Hógödör és a Madéfalvi Hargita mellett elvezető útvonalon leereszkedni a csíki medencébe (kb. 16 km - két óra), innen a Csíkrákos - Madéfalva - Oltfalu - Szentegyháza - Udvarhely útvonalon jöttünk vissza. Itthon derült ki, hogy a legnehezebb részen nem készült egy fotó sem, de azért a hangulatot visszaadandó itt van néhány. És egy -nekem legalábbis- szép GPS log.
Egy kis extra: légifelvétel utunk azon részéről, amelyen feljöttünk Szentegyházáról a Madarasi Hargitára és végigmentünk az 1600 méter magas gerincen (köszönet Porsche Lacinak az adatfeldolgozásért).
Ugyanezen a napon ért a megtiszteltetés, hogy honlapom díjazott lett. Köszönöm.

(Az általam várva várt Dakar rajt helyett) ma kimentünk Edóval a Madarasi Hargitára, és megállapítottuk, hogy télen sokkal szebb, mint ősszel.

A kismama és a Vitara

Szilárddal reggel kimentünk a Madarasi Hargitára. Az utunk elején volt egy kis csőrlőzés, mert beragadtunk egy pocsolyába, így a reggelinket sajnos majd két órás csúszással tudtuk csak elfogyasztani a menedékháztól nem messze. A célunk az volt, hogy a Madarasi Hargitáról átautózzunk Hargitafürdőre, de sajnos többszöri próbálkozás után sem találtuk meg a helyes utat, így végül Szentegyháza (Vlăhiţa) fele ereszkedtünk le és onnan jöttünk haza. Az út Ivó felől járható, másik oldalon lefele van 1-2 nehezen járható rész, bár most el is volt ázva a múlt heti havazás miatt. Fenn a Hargitán elég siralmas látvány fogadott, mindenfele széldöntötte fák, köztük favágók dolgoznak. Itt a GPS log.

A fényképek időpontja egy órával több, mint a valós, mert a gép óráját elfelejtettem átállítani.